2-7/a // MH Kutyás Szolgálat

(A 2-el kezdődő felvarrók a ) „Nem rendszeresített karjelzések – tervezetek

Itt azok a karjelzések láthatóak, amelyeket a Karjelzést Rendszeresítő Bizottság nem bírált el vagy pedig elutasított, illetve a Honvédségi Közlönyben nem jelentek meg.
Ennek ellenére a Honvédség különböző alakulatainál ezeket a karjelzéseket folyamatosan viselték, viselik. Van közöttük sok olyan, amelyik tényleg nem felel meg a karjelzésekkel szemben támasztott szakmai követelményeknek, csúnya, zsúfolt, de nagyon sok olyan is, amelyet bármelyik hadsereg katonái szívesen viselnének.
Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a Honvéd Vezérkar által használt karjelzést sem a Karjelzést Rendszeresítő Bizottság nem fogadta el, sőt többször is visszautasították annak rendszeresítését, sem pedig a Honvédségi Közlönyben vagy parancsban nem jelent meg annak a viselhetősége.
Az látható, hogy nem egyedi eset a vezérkaré, mivel a nem rendszeresített karjelzések száma megközelíti, a hivatalosan viselhető karjelzések számát. Ugyanis a katonák többsége szereti magát a többiektől megkülönböztetni, nem akar mindenki az „egyen tömegbe” besimulni, ki akarják fejezni a különbözőségüket és e mellett persze az összetartozásukat is (egy szűkebb közösségben, század vagy akár szakasz méretben is). Ezért is élhet tovább a fegyvernemi sovinizmus, vagy éppen ezért törekednek a katonák olyan elit vagy nagy történelmi múltú egységekben szolgálni, amelyeknek az egyenruháját, karjelzését viselni mindig is egyfajta dicsőséget jelentett. Ezt nem elvenni kell a katonáktól, hanem inkább erősíteni, éppen ezért érdemes azon elgondolkodni, hogy az a rendelet, amely alapján a karjelzéseket rendszeresítették, nem vált-e túlhaladottá?
Érdemes lenne a szabályzókat ismét áttekinteni és kisebb alakulatok, egységek számára is engedélyezni a „saját” már egyébként is meglévő, karjelzések viselését, azon az elven: „ha megakadályozni nem tudok valamit, akkor annak az élére állok”.
Így azok a karjelzések, amelyek megfelelnek a karjelzésekkel szemben támasztott szakmai követelményeknek, hordhatóak lehetnének. Persze az „ízléstelen”, zsúfolt, a heraldika szabályait megcsúfoló karjelzéseket továbbra sincs értelme engedélyezni. Emlékszem volt egy olyan minisztériumi szervezet, akik a címerükbe szinte mindent belezsúfoltak azzal a címszóval, hogy Ők a Honvédség leguniverzálisabb egysége, emellé pedig egy „bugyi rózsaszín” hátteret varázsoltak. Szerencsére a karjelzést a bírálók átdolgozásra visszaküldték, a szervezet időközben megszűnt, így a karjelzés sem készülhetett el.
Ha mégsem válhatnának viselhetővé ezek a karjelzések, akkor is fontos adalékot jelentenek a rendszerváltás utáni Magyar Honvédség történetében, hiszen jó néhány, azóta megszűnt alakulatból már csak ezek maradtak meg a volt katonák vagy pedig a gyűjtők birtokában.”
Besenyő Buda János : A Magyar Honvédség Karjelzései , 2008